A korai Radnóti és a korai Pán

A manapság az 1945-ben alapított és a kultúrpolitika által három évvel később szétzavart művészeti csoport, az Európai Iskola alapítójaként ismert Pán Imre a címzettje az egyetemista Radnóti Miklós levelének, melyhez a fiatal költő egy „balladát” is csatolt.
Az írás, mely később egy hosszabb lélegzetű novella első része lett, a maga idejében nem, csak a közelmúltban, a Radnóti prózai műveit egybegyűjtő kötetben (R. M. prózai írásai. Szerkesztette: Ferencz Győző. 2007. Osiris) jelent meg. A közlés alapját nem ez, a szerző által tintával javított, Mulatság címet viselő változat jelentette, hanem a hagyatékban fellelt, feltehetően Baróti Dezső által datált példány. Ezt ugyanis Pán Imre fia, Mezei Gábor belsőépítész, műgyűjtő őrizte meg, a hozzá tartozó levéllel együtt.
A kötetben Akik alatt elfújt a szél címmel jelent meg a teljes szöveg, melyhez Ferencz Győző megjegyzi: 1931. október 12-én Szalai Imrének írt levelében Radnóti említést tesz Mulatság című írásáról, november 10-én pedig Gyarmati Fanninak írja, több részből álló novellájának az Akik alatt elfújt a szél címet adja.
Érdekes azonban, hogy a most előkerült, Pánhoz címzett levél ugyanezen a napon íródott, és ugyan utal benne Radnóti a novella további részeire, az eredeti címen viszont nem változtat. Ahogyan a kötet is megjegyzi, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma által tervezett kiadás nem jött létre, és ma már hozzátehetjük: a mindössze három számot megért, vékony füzet-formátumú Index („az új kultúrtörekvések lapja”) sem hozta le a művet. (Ugyan Radnóti kéri, hogy amennyiben Pán nem publikálja az írást, küldje vissza szegedi címére, ám ez sem történt meg.)
Az eredetileg Mezei néven született Pán Imrét (1904-1972) már egészen fiatalon magával ragadta az avantgárd, Kassák Lajos körében működött, lapot szerkesztett, baráti köréhez tartozott Scheiber Hugó és Kádár Béla. Felesége Hauswirth Magda illusztrátor, karikaturista volt. Könyvüzletet nyitott az Andrássy úton, mely 1945-től Művészbolt néven működött. A grafikai kiállításoknak is helyet adó, régi metszeteket árusító üzlet működtetésében, miként a francia szürrealizmus és a korai avantgárd konstruktív törekvéseit egyesítő, progresszív szellemű Európai Iskola alapításában is társra talált bátyjában, Mezei Árpádban, hozzájuk csatlakozott Gegesi Kiss Pál orvos, műgyűjtő, Kállai Ernő művészeti író, Kassák, Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós és mások. Kiállításaikon „az új magyar festészet” jegyében azok az alkotók vettek részt (Bálint Endre, Korniss Dezső, Anna Margit, Vajda Júlia, Szántó Piroska, Rozsda Endre, Forgács-Hann Erzsébet, Bokros Birman Dezső, Lossonczy Tamás stb.), akik elődjüknek Vajda Lajost és Ámos Imrét tekintették. Elveiket a Művészbolt kiadásában megjelent füzetekben publikálták, katalógusaikat ugyancsak Pán és Mezei adta ki.
Az „alulról” szerveződő és 1948-ban „felülről” megszüntetett Európai Iskola tagjai a nyilvánosságtól távol folytatták a munkájukat, Pán maga is könyvesbolti eladóként dolgozott, majd 1957-ben Bálint Endrével együtt Párizsba költözött. A festővel hamar szétváltak útjaik, Bálint visszatért, Pán pedig 1972-ben bekövetkezett haláláig Franciaországban élt, kiállításokat rendezett (például Anna Margitnak is), tanulmányokat írt.
A levél szövege:

Mélyen tisztelt Szerkesztő Uram,
Mellékelten küldök az Index számára egy balladát, remélem megfelel önnek.
Ugyan az írás január-februárban (1932) megjelenik majd három összefüggő folytatásával külön kötetben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában, Buday György illusztrációival. De ez az első rész is befejezett egész.
Magamról:
Magyar-francia szakos tanárjelölt vagyok az itteni Kolozsvár-Szegedi Tudományegyetemen. Írásaim a Pesti Napló, Népszava, Kortárs, Toll, Széphalom, Szegedi Szemle, Délmagyarország, Fiatal Magyarország stb. jelentek és jelennek meg.
Könyveim:
Jóság (antologia, Bpest 1929)
Pogány köszöntő (versek, Bpest, 1930, Kortárs kiadása)
Ujmódi pásztorok éneke (versek, Bpest, 1931. Fiatal Magyarország kiadása.)
Ezt az utolsó könyvemet a b. ügyészség rádiókörözéssel koboztatta el.
Nagyon kérem Szerkesztő Uram, hogyha írásom az Indexben nem használhatja, úgy küldje vissza nékem.
Válaszát mindenkép kérem és szeretettel üdvözlöm
Igaz híve
Radnóti Miklós
Szegen, 1931. XI. 10.

Címem: Szeged, Egyetem, Bölcsészeti kar, Szukováti tér

A költő és a könyvkötő

Szívességet kért és kapott Radnóti Miklós Frankl Sándortól és feleségétől: házassági évfordulójuk alkalmából Radnóti egy csokrot küldetett Fifinek, melybe bekerült a hargitai levelezőlapból kivágott névjegykártya is. Bár az egyiket elvitték, a másik Pesten bujkált. Sem a költő, sem a könyvkötő nem élte meg a háború végét.
Ki volt Frankl, és miért éppen őt kérte Radnóti a csokor megvételére és a küldemény átadására?
Nincs lexikon, ahol helyet kapna egy könyvkötő, ezért kénytelenek vagyunk a fiánál és az egykori barátok örököseinél megmaradt dokumentumokra, levelezésekre hagyatkozni, de segítségül hívhatjuk Szegi Pál költő, kritikus soha meg nem jelent tanulmányát és Cs. Szabó László nekrológját, mely az író Két part című, 1946-os kötetének az elhunyt barátokra emlékező - Hades - fejezetében jelent meg. Frankl és Radnóti kapcsolatáról, és a most közölt levelezőlapról is esett szó abban az interjúban, amit Vezér Erzsébet és Tóbiás Áron készített Franklnéval 1969-ben.
Frankl 1896-ban született. A mesterséget az iparművészeti iskola esti tagozatán, a nála hat évvel fiatalabb Szegi Pál osztálytársaként sajátította el. 1920-ban, miután a különítményesek megölték a húszas éveikben járó Vadas fiúkat (Mártont és Andort), a családok jobbnak látták, ha a baloldali kötődésű társaságokat (például a Galilei-kört) látogató Frankl és Szegi elhagyják az országot. Szegi Bécsen, Frankl Milánón keresztül jutott el Párizsig, ahol mások mellett Illyéssel laktak és dolgoztak, együtt jártak föl Tristan Tzarához.
Hazatérése után Frankl először a Személynök (ma Balassi) utca 27.-ben, majd a Návay Lajos (ma Budai Nagy Antal) utca 5. szám alatt nyitotta meg műhelyét. Franklné így emlékezett: "A Személynök utca műhely egy sötét cső volt, ahol örökké villany égett, az első részben volt egy íróasztal és egy könyvszekrény, mögötte pedig különböző könyvkötő felszerelések és egyebek. Ide a műhelybe ebben az időben nagyon sokat bejárt Zelk Zoltán is, meg Szegi Pál és a többiek. Abban az időben mindig voltak ott gyűjtőívek, amelyeken aláírásokat gyűjtöttünk a betévedt emberektől, hogy a különböző verseskötetekhez a megfelelő számú előfizetőt segítsük összeszedni. A Budai Nagy Antal utcai műhely szuterén helyiség volt, közvetlenül [Radnóti] Miklós szomszédságában, az 5. szám alatt."
Itt gyakran megfordult Ferenczy Noémi és Valér, Zelk Zoltán, Ortutay Gyula, Cs. Szabó László, aki a többi, "szegény" művészhez képest tehetősebb volt, köszönhetően a Magyar Rádiónál betöltött irodalmi vezetői pozíciójának. "Csupa szegény kliense volt; költőkből és tanárokból élt. Egyszer keménykalapban botlottam a pincéjébe. - Tegye fel máskor is - kérte ártatlan iróniával. - Legalább azt hiszem, hogy hozzám jár a Lovaregylet. - Hát nem az járt hozzá. - Hogy is lehetne magukon segíteni? Tán valami kártyaalapból? Mert én csak akkor leszek gazdag, ha az írók és tanárok meggazdagodnak Magyarországon" - emlékezik vissza Cs. Szabó.
A sors iróniája, hogy páratlan grafikai gyűjteményét a művészek szegénysége, rászorultsága jóvoltából alapozta meg. A paszpartuért nem pénzzel, hanem rajzzal fizettek, már aki megfelelt igényességének. Franklné is mesélt erről: "Férjemnek nagyon jó ízlése volt, és egyszer egy alkalommal, amikor Ferenczy Valér betért hozzánk, és közölte, hogy neki lesz egy kiállítása, és szeretne egy csere-bere dolgot lebonyolítani, férjem nagyon előzékenyen azt mondta neki, hogy nagyon szívesen, egy szép kis rajzért - de a papától." A kollekció közel sem lett volna oly gazdag, ha a gyűjtést csak ily módon gyakorolta volna, ha ő maga nem vásárol. Egyik, Szegihez szóló, 1942-es keltezésű levelében így ír: "Lila nyakkendős Gulácsy már az enyém. Mit vegyek neked? Akarsz Körösfőit vagy Czóbelt? Gyere haza, várlak valamivel." Egy másik, pár hónappal későbbi levélben: "Az én - hiszen ezt tudod - búfelejtőm a grafika. Változatlanul szeretem és sok örömem van benne. De gyarapítani alig lehet. Kint voltam Czóbelnél Szt. E.-én, vittem már egy szépet, akartam ezért két darabot idei nyári terméséből, gondoltam, egyet veszek neked is. Ki gondoljon rád és gyűjteményedre, ha nem én - hát barátom egyetlen darabja nem volt. Semmi. 1-én elutazott Hatvanba, megígérte, hogy szept. 1-én hazajövet nekem mutatja meg legelőször. Rendeltem két lap kisalakú virágcsendéletet, gondolván a te rózsáidra." (A Szegi Pállal való levelezés olvasható a Szegi válogatott írásait közlő Játék és lelkiismeret című kötetben.)
Radnóti először 1932-33 táján kereste fel még a Személynök utcai műhelyben, a Návay Lajos utcai üzletnek pedig már mindennapos vendége volt. Barátságuk mélységéről a hagyatékban fennmaradt dedikációk is tanúskodnak: "Frankl Sándoréknak szeretettel és barátsággal Radnóti Miklós. Bpest, 1934. I. 16." (Ének a négerről, aki a városba ment), "Frankl Rózsinak, Sándornak és Péternek barátjuk Radnóti Miklós, Budapest, 1939. január 24. (Testvérek).
A költő első útja minden reggel Franklékhoz vezetett, itt felolvasta verseit, és saját köteteiből is beköttetett egy-egy példányt, kitűnő ízléssel. Igényességéről Franklné is megemlékezett a vele készült interjúban: Cserépfalvinál 1941-ben jelent meg Galamb Ödön Makói évek című József Attila-kötete, Radnóti válogatásával és jegyzeteivel. Az eredeti kötés nem tetszett Radnótinak, ezért a nyomdából kicsent két félkész példányt beköttette, az egyiket megtartotta, a másikat pedig a munka fejében Franklnak adta.
Ahogy barátait, köztük a legjobbat, Radnótit, úgy Frankl Sándort is behívták munkaszolgálatra. A csepeli táborból megszökött, feleségével és egy ismerőssel a Franklin Társulat Veres Pálné utcai raktárában bujkált, egy halom könyves láda mögött. Bár a könyvek egy darabig megvédték, 1945 januárjában rájuk találtak, és a Duna-parton kivégezték őket. Felesége túlélte a lövéseket, másnap talált rá egy segélyszolgálat.
Nekrológjában Cs. Szabó azt a képet idézi Frankl Sándorról, ahogy a legtöbben ismerték: "Sose láttam napvilágnál. Egy ember helyett egy mesterség jelképét ismertem, lámpafényben simítócsonttal a kezében, mint egy régi allegórikus szobrot, mint az örökkévaló Könyvkötő szobrát a Napok és Munkák dombormívű ábrázolásán."
Dr. Radnóczi Miklós
109/19 m[unka]sz[áza]d, I. szakasz, Hargitta, Bihar megye

Nagyságos Frankl Sándor úrnak,
"Papirusz" könyvkötőműhely
Budapest, V.
Návay Lajos u. 5. fszt

Drága Sándorom és Rózsim, persze szívességet kérek. Aug. 11-én van a házassági évfordulónk. Tudjátok meg, hogy Fif otthon van-é és küldjetek neki nevemben egy csokor virágot. Ha megjövök, elintézzük. Köszönöm szépen. Ha elutazik, akkor előtte, vagy utána-, ha megjött, jó? - Péter jól nyaralt? (Péter: fiuk, Frankl [Fraknói] Péter, a Radnóti házaspár keresztgyermeke. - A szerk.)
Sándor maradj otthon! Fif írja, hogy várakozó állásponton vagy. Azt hiszem fölösleges aggodalom. Én a körülményekhez képest jól vagyok, egészséges és ideges. És a fogammal nyavalygok. Más baj nincs. Csókollak mindhármatokat és összes barátainkat és köszönöm.
Miklós

Egy megkerült Radnóti-fotó és egy kezdő költő zsengéi

Radnóti Miklós 1923 és 1927 között tanult az Izabella utcai (időközben Báró Wesselényi Miklós nevét felvett) fiú felső kereskedelmi iskolában. Ezekből az évekből több fotót is közöl a Bókay László által összeállított Radnóti Miklós Fényképek című kötet (Osiris, 1999), ám az albumban nem szerepel az iskola labdarúgó csapatának csoportképe, melyen – második sorban, balról az első – Radnóti, akkor még Glatter Miklós, a csapat centere gugol.
A képet a Kritika 1980. augusztusi száma közölte, a kezdő költő néhány korai versével: ezek Radnóti első, nyomtatásban megjelent művei, melyeket az Új Századok diákújság közölt 1926-27-ben. Így áll össze egy ritka kollekció Radnóti középiskolás éveiből.
A kilenc vers, egy elbeszélés és egy rövid esszé az Új Századok című diákfolyóiratban jelent meg, melynek szerkesztője Halassy Károly gyorsírótanár volt, aki több éves szünet után 1925-ben indította újra a fiatal, középiskolás írók, költők és grafikusok munkáinak helyet adó kőnyomatos, „házilag” előállított újságot. A kereskedelmi iskola diákjai közül először Schwott Lajos karikaturista (később a Lúdas Matyi munkatársa, a csapatképen legelöl középen ül kapusként), majd Radnóti, később pedig osztálytársuk és barátjuk, Rosner Imre csatlakozott a lap szerkesztőségéhez, és vett részt a Halassy lakásán tartott szerkesztőségi összejöveteleken. Radnóti első verse, az Ősz az 1926. január 15-i számban jelent meg, és ahogy az év végéig publikált további négy vers (Megfutott a tél, Rügyfakadás, Vágyak, A bolond és a hold) és egy elbeszélés (Kis ember kis tragédiája), még Glatter Miklós néven. Az Új Századok következő év február 1-jén megjelent száma négy verset is hoz tőle (Halálfej előtt, Az élet harcosa vagyok én, Többet akarok, Miért?…), ezeket már Radnóti-Glatter Miklós néven jegyzi. A felsorolt zsengék közül később egyedül A bolond és a hold című vers jelenik meg egy válogatás kötetben, majd az „összesekben”, a többit a diákújság fennmaradt néhány példánya őrzi csak. (A lap 1925 szeptemberében G. M. monogrammal hoz egy esszét „Mi szeretnék lenni?” címmel, melyet Schwotték ugyancsak Radnóti írásának véltek, ennélfogva ez lenne az első, nyomtatásba került Radnóti-mű.)
Ennél jóval ismertebb a költő tevékenysége az ugyancsak fiatal írókat, költőket egybegyűjtő Haladás kör irodalmi diákegyesületben, már csak azért is, mert itt ismerkedett meg Gyarmati Fannival, a későbbi Radnótinéval, és Vas Istvánnal, aki Nehéz szerelem című önéletrajzi regényében meg is örökíti a Haladás körben történő találkozásukat. Ám a Haladás, a Népszava és a Mindnyájunk Lapja is csak később, az Új Századok után hozza írásait, ez utóbbi már a libereci (reichenbergi) főiskolai tanév idején, 1927/28-ban.
Ferencz Győző Radnóti-életrajzából (Osiris, 2005) tudható, hogy az ifjú költő korai verseit 1925-től 1926 végéig egy sötétkék márványmintás füzetbe írja, 1926 végétől 1931 januárjáig pedig egy kisebb, pepita fedelű füzetbe dolgozik. Ferencz utal Schwott Lajosnak a PIM számára adott visszaemlékezéseire, de nem ismeri a folyóiratban megjelent versek címeit és mennyiségét. Korábbi, a monográfusok szerint Ady és a Nyugat hatását magukon viselő költészeti és prózai próbálkozások tehát a fennmaradt füzetekből ismertek a kutatók előtt, ám az első, nyilvánosságra érdemesített versek és prózai írások Halassy tanár úrnak, és az Új Századoknak köszönhetők, és mindegyik elolvasható a Kritika fent említett, 1980. augusztusi számában.

Radnóti és a szigorú szerkesztők

Ismeretlen Radnóti-kézirat került elő a közelmúltban: a költő egyik legismertebb verse, A „Meredek út” egyik példányára itt még más címmel és az apró, de emlékezetes irodalmi vitát kiváltó, a kinyomtatott változatban már nem szereplő szóval olvasható.
„Éjjel. Vas Pista mutatja a Szabadságban a Ny[ugat]. szeptemberi számát. A «Meredek út« egyik példányára c. versem van benne. – tönkretéve! Az utolsó sor: Mert maga még sosem ölt – helyett: mert maga sosem ölt. Rettenetes ez, nem érdemes verset kiadni.” – írja naplójában Radnóti Miklós, 1939. augusztus 31-én. A vers utolsó sorából a „még” szót Gellért Oszkár húzta ki, Babits Mihállyal egyetértésben, de a szerző tudta nélkül, mert – ahogy Gellértet idézi a napló, „súlyosabban esik és a még különben is zavart. Ma még nem, de esetleg holnap igen?” Radnóti napokkal később még mindig azon kesereg, hogy „tönkre van téve a daktilusz”, holott a társaságában ülő irodalmárok mindegyike, Vas, Bálint György, Cs. Szabó László és Halász Gábor egyetért a szerkesztők döntésével. Nekik több bajuk van a harmadik versszak utolsó sorában leírt „szöszöskével” („és a pipacs szöszöske szára zöld”), a negédes, gyermeteg jelző az, amit kortárs kritikusai és az utókor irodalmárai Radnóti gyengéjének tartanak. Cs. Szabó a napló szerint idegennek érezte a kifejezést, és Vasnak már Radnóti halála után, 1946-48 körül írt, de csak a közelmúltban (Holmi, 2009/6.) publikált esszéjében is a „szöszöskét” hozta példának a „pepecselő jelzőkre”, melyek „gyakran a legkomolyabb szakaszok hatását semmivé teszik”.

A vers 1939. június 1-jén született, a Nyugat szeptemberben közli, kötetben pedig csak a posztumusz Tajtékos égben jelent meg 1946-ban, azonban minden almalommal az ismert címmel és nem azzal, amit a jelen kézirat tartalmaz („Ajánlás. Egy kiadói elszámolásra”) Az említett kiadó bizonyára a Cserpéfalvi, mely a Magyar Bibliophil Társaság díjat is kiérdemlő Meredek út kiadója, egyben ezekben a nehéz hónapokban a költő egyik legfontosabb munkaadója. (A kötetet nyomdai munkálatait a Kner nyomdában végezték, a tipográfia a cégvezető és felejthetetlen könyvművész, Kner Imre tanítványa és unokaöccse, Haiman György munkája. A Radnótit és egyetemi társait tagjainak tudó Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma vezéregyénisége Buday György grafikus volt, Knerék állandó munkatársa.) Cserépfalvi Imre visszaemlékezéseiben külön fejezetet szentel Radnótinak, aki már a harmincas évek elejétől állandó látogatója volt a kiadó Váci utcai üzletének. Az évtized közepétől részt vett a kiadó munkájában, egy ifjúsági sorozat szerkesztőjeként, fordítóként, és József Attila költői hagyatéka feldolgozójaként. A József Attila-életműsorozat első darabját, Galamb Ödön Makói évek című memoárját lektorálta, a kötet második fele pedig a költő hátrahagyott verseiből közöl válogatást, Radnóti szerkesztésében. Utoljára 1943 karácsonyán találkoztak, Cserépfalviék Kati lánya József Attila verseket szavalt a Radnóti házaspárnak.
A „kiadó elszámolást” jelképes eljárásnak, gesztusnak tekinthetjük Radnóti részéről, hiszen neki nem a baloldali írókat a végsőkig támogató Cserépfalvival, hanem a kíméletlenül szűkülő lehetőségekkel volt problémája – csak heteket, néhány hónapot tölthetett otthon két munkaszolgálat között, önálló kötetre már nem volt lehetősége, a költőknek sokáig munkát adó rádióból a numerus clausus több írótársával együtt kiszorította. A vers jól jellemzi az üldöztetését halála pillanatáig költőként és nem zsidóként elszenvedő Radnótit. Érdemes megint Vas Istvánt idézni: „Radnóti ezt a megoldást választotta, olyan kitartással, mely tán kényelmességből fakadt is, hősiességbe torkollt”.