Illyés ismeretlen Apollinaire-fordítása

Nincs nyoma annak, hogy a Szegi Pál szerkesztő hagyatékában fennmaradt Vidék című verset – Illyés Apollinaire egyik képversének fordítását – bárhol is közölték volna. 1925-ben a Ma és a Periszkóp is hozott Illyéstől Apollinaire-fordításokat, és Illyés leveleiből tudjuk, hogy akkoriban komolyabban kívánt foglalkozni a francia irodalom fordításával.
Apollinaire Kalligrammák című kötete – A béke és a háború versei alcímmel – 1918-ban, halála évében jelent meg, Picasso rajzával. A művek 1913 és 1916 között készültek. A képvers mint műfaj már az ókorban előfordul, a XIX. század végén Mallarmé és a szimbolisták kísérleteztek a kalligramma használatával. A magyar költészetben Kassák, Babits, Radnóti, Illyés és Weöres is alkalmazta.
Apollinaire verseit magyarul először a Tett és a Ma közölte rendszeresen, leggyakrabban Raith Tivadar fordításában. Illyés az Ék című folyóirat 1923. 1. számában megjelent tanulmányában (Az új nemzetközi irodalom ismertetése és kritikája I. Az új franciák) említést tesz Apollinaire-re mint jelentékeny kortárs költőre. A Ma 1925. január 15-i jubileumi száma több francia fordítását is hozzá: Apollinaire – Esik (képvers), Cocteau - Tavasz a tenger mélyén, Az Eiffel-torony násznépe, Eluard – Szerelem szívében, Tzara – Tavasz.
Szegi Pál költő, műfordító barátjával, Illyés Gyulával egy időben hagyta el Magyarországot, rövid bécsi kitérő után Párizsban éltek, ahol mindketten könyvkötőként dolgoztak. Szegi 1925-ben ideiglenesen visszatért Pestre, kettejük levelezéséből tudható, hogy Kassák ebben az évben kérte, hogy segítsen intézni a Ma ügyeit. (A levelezésről bővebben szól a Játék és lelkiismeret című Szegi-monográfia.)
Elképzelhető, hogy Illyés több fordítást is küldött a Ma fent említett jubileumi számába, de az itt kéziratként reprodukált fordítás (Vidék) végül nem jelent meg. Az sem kizárt, hogy az ugyanebben az évben megjelent, mindössze öt számot megért aradi Periszkóp című avantgárd folyóirat számára készült – a folyóiratra éppen Szegi hívta fel Illyés figyelmét, ő maga részt vett a szerkesztésében, és a Periszkóp-antológia szerint Illyés fordításában közölte A tőrrel leszúrt galamb és a szökőkút című Apollinaire-képverset.
A harmadik lehetőség, hogy Szegi Illyéssel együtt szeretett volna összeállítani egy francia versantológiát, ami azonban nem készült el – ebben több Illyés-fordítás is helyet kapott volna. (Végül egy másik, hasonló céllal készült antológiát az Új Föld adott ki 1927-ben, Molnár József és Tamás Aladár szerkesztésében.)

Kassák és El Liszickij: egy avantgárd kapcsolat

Egy különleges, a nemzetközi avantgárd történetéhez fűződő dokumentumot mutatunk be: El Liszickij, az orosz konstruktivizmus egyik legnagyobb hatású művésze kézírásával kiegészített, levélként feladott plakátja – a címzett Kassák Ma folyóiratának bécsi szerkesztősége.
El (Lazar Markovics) Liszickij (1890-1941) az orosz konstruktivizmus sokoldalú figurája, festő, építész, fotográfus, könyvművész és művészetfilozófus, híd az orosz és a nyugat-európai modernizmus között. Az avantgárd nemcsak művészeti, hanem társadalmi-ideológiai mozgalom volt, El Liszickij minden téren kivette a részét, tipográfiai újításai az egész könyvművészetet alapjaiban változtatták meg.
A németországi Darmstadtban 1909 és 1914 között építészetet tanult, 1915-től két éven át a rigai politechnikai főiskola hallgatója – kezdetektől az ábrázolás és a technika viszonyának lehetőségeit kereste. Marc Chagall ajánlására fordult a könyvművészet felé, vityebszki iskolájához 1918-ban tanárként csatlakozott. Korai könyvillusztrációin a zsidó hagyomány és a szecesszió hatása érvényesül. Chagall távozása után tanártársa, a szuprematista irányzatot jegyző Kazemir Malevics sugallatára szakít a figurális ábrázolással, és 1919-re kidolgozza a proun elméletet, mely a térbeli ábrázolás újfajta lehetőségeit kereste, a modern építészet és a technika vívmányaira támaszkodva. Kiáltványát 1920-ban jelenteti meg Moszkvában.

Ebben az időszakban elsősorban plakátok és könyvborítók tervezéséből él. 1921-ben Németországba megy, részt vesz a progresszív művészek első nemzetközi kongresszusán Düsseldorfban, és folytatja a prounok készítését. Első kiállítására 1923-ban kerül sor, ekkor kéri fel a konstruktivista kiadványokat jegyző hannoveri Kestner-társaság egy, a proun összegzését rögzítő mappa elkészítésére. Ugyanebben az évben nekilát a „Sieg über die Sonne” projekt litográfiáinak kidolgozásához, melyek alapjául szolgáló, gouache (olaj-tempera) technikával készült grafikáit még Moszkvában fejezte be, 1920-ban.
Az itt közölt plakáton hirdetett kiadvány (Die plastische Gestaltung der elektro-mechanischen Schau „Sieg über die Sonne”), melyet a szakirodalom „Figurinenmappa” néven tart számon, ugyancsak Hannoverben jelent meg a Leunis& Chapman kiadónál. A lapok valójában díszlettervek Alekszej Krucsonih és Mihail Matyusin 1913-ban bemutatott futurista operájához. A nap legyőzése díszleteit eredetileg Malevics készítette, az 1920-ban felújított változat már El Liszickij elekromechanikai látványosságaival jelent meg a színpadon. A mindössze 75 példányban megjelent tízlapos, laponként szignált mappa ma igen ritka, a harmincas évek második felében a náci hatóságok - mint „elfajzott művészetet” – az összes fellelt példányt megsemmisítették.
A plakát érdekessége, hogy El Liszickij levélként adta fel a bécsi Ma címére, vagyis e példány egykor feltehetően Kassák Lajos tulajdonában volt. Kassák 1920-ban Bécsbe emigrált, itt folytatta a Ma szerkesztését és kiadását. A magyar avantgárd (aktivizmus) képviselői Európában szétszóródva kerestek kapcsolatot a nemzetközi progresszív művészeti mozgalmakkal. A Ma orosz estet rendezett Bécsben, 1920 novemberében, Uitz Béla Moszkvában, Moholy-Nagy László ekkor, a 20-as évek elején elsősorban Berlinben, majd 1923-tól a weimari Bauhausnál dolgozott, El Liszickij barátjaként – egyes források szerint ellenlábasaként – maga is készített mappát a Kestner-társaságnál. Ezek az évek jelentették az avantgárd legmozgalmasabb időszakát, egymást követték a kongresszusok, kiáltványok, az egyes iskolák, műhelyek kapcsolatfelvételei és szakadásai. A düsseldorfi kongresszus idején Theo van Doesburg, El Liszickij és Hans Richter megalapította a Konstruktivisták Nemzetközi csoportját, amelyhez Kassák is csatlakozni kívánt, El Liszickij Vjescs című, háromnyelvű lapja pedig Kassákot és több magyar aktivistát munkatársként említ. A plakátot – egyben a mappa leírását – levélként összehajtva, a Hannoverből feladó El Liszickij nemcsak saját kezűleg címezte meg, de ceruzával németül ráírta, hogy kitől lehet rendelni a kiadványból – melyből egyébként egyetlen példány sincs Magyarországon.