Pilinszky Párizsból Londonba

Kevés magyar költőnek adatott meg, hogy még életében jegyezze a világirodalom. Pilinszky főleg angol nyelvterületen vált ismert és olvasott költővé, köszönhetően az angliai emigráció számos alakjának és fordítójának, Ted Hughes-nak. Az alábbi levelet Siklós István költő-szerkesztőnek írta Londonba.

Mr. István Siklós
B.B.C.
Hungarian section
LONDON
England


Exp. János Pilinszky
C/o Jutta Scherrer
13, rue Rollin
Paris – 5e
France


1974, márc. 22.

Drága István!

Hát ismét Párizsban…
Még otthon sikerült megszereznem a „Szálkák” két példányát. Az egyiket mindenképp szeretném megküldeni Neked, a másikat Cs.-nek. Pistám, írd meg (szép és olvasható írással) a pontos címedet. Tudod, amióta Londonban elvesztettem a noteszemet, húsz esztendő gondosan összegyűjtött címjegyzékével…
Nem tudom, mikor látjuk egymást? Lehet, hogy jövő évben Amerikába utazom, s talán akkor? Ki tudja, akkorra talán elkészül valamelyik angolnyelvű kötetem…
Őszinte szeretettel ölel,
Marianne-nak kézcsókom, János


Pilinszky János (1921-1981) a hatvanas évek elejétől több ízben járt külföldön, így Svájcban, Lengyelországban, Újvidéken, Rómában, és többször Párizsban, ahonnan az itt publikált levelet is feladta, Jutta Scherrer címéről. A német származású, Párizsban tanító vallástörténésszel 1970 végén ismerkedett meg, és bár világnézetük igencsak távol állt egymástól (Scherrer elkötelezett marxista, Lukács-hívő volt), szenvedélyes szerelem bontakozott ki közöttünk, ahogyan erről Pilinszky naplójegyzeteiben is megemlékezik, illetve amiről a hagyatékában fennmaradt több száz levél is tanúskodik. A férjezett asszony semmiképpen sem kívánt Magyarországon élni, ezért Pilinszky kacérkodott az emigrálás gondolatával, végül 1976 elején szakítottak – a költő idegösszeroppanással kórházba került. Ezek az évek jelentették Pilinszky utolsó költői korszakát, évente több hónapot is Párizsban töltött, fennmaradt publicisztikai írásai párizsi élményekben gazdagok: kiállítási beszámolóit, filmélményeit, illetve az „Egy lírikus naplójából” című sorozatát az Új Ember rendszeresen közli. 1976 után már nem írt verset.
A levél címzettje, Siklós István (1936-1991) 1956-ban hagyta el Magyarországot, a londoni egyetemen szanszkritot hallgatott és verseket írt, rendszeresen publikált emigráns lapokban. Már Londonban vette feleségül Záhonyi Mariettát. 1964-ben került a BBC magyar adásához, melynek 1980-tól vezetője lett. Cs. Szabó Lászlóval és Czigány Lóránttal együtt alapítója volt a Szepsi Csombor körnek. Költőként, szerkesztőként és vendéglátóként aktívan részt vett az emigráns, illetve az anyaországban maradt irodalmi körök életében: otthonában (7 St. James's Mansions West end lane London N. W. 6.) rendszeresen vendégül látott Magyarországról érkező írókat (Illyés, Weöres, Pilinszky). 1978-tól elindította a BBC-n a Magyar írók Angliában című sorozatot, ahol többek között Határ Győzőt, Sárközi Mátyást, Gömöri Györgyöt, Cs. Szabót, Szász Bélát látta vendégül. Sokat tett Pilinszky angliai megismertetéséért, Gömöri Györggyel elsőként ültették át angolra verseit, ám később Csokits János és a költő Ted Hughes (1930-1998) fordításai láttak napvilágot 1977-ben (Selected Poems, Carcanet Press, Manchester) A Columbia Dictionary of Modern European Literature magyar vonatkozású anyagát Gömöri szerkesztette, az ő megbízásából Siklós írta Pilinszky szócikkét.
Pilinszky először 1967 augusztusában járt Londonban, ekkor hívták meg az 1969-es Poetry International fesztiválra. A költőtalálkozó alkalmából Siklós rádióinterjút készített Pilinszkyvel, illetve az ő nyersfordításai alapján, Ted Hughes fordításával hangoztak el az előadóteremben a költő versei. Három évvel később ismét részt vett a költőtalálkozón: 1972. június 21-én Jutta Scherrerrel érkezett Londonba, ahol megint csak Siklós vendégei voltak.
A levélben említett Szálkák című kötet 1972-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál, „Cs.” pedig Cs. Szabó László (1905-1984) író, szerkesztő, a BBC magyar adásának munkatársa.
Pilinszky 1975-ben valóban járt az Egyesült Államokban, New Yorkban, erről Amerikai képeslap címmel jelent meg beszámolója az Új Ember 1975. július 6-i számában. Az első angol nyelvű kötete a fentebb említett 1977-es kiadás. Már a BBC számára 1967-ben készült interjújában (Cs. Szabóval beszélgetett) említi, hogy a repülőtéren azzal a hírrel fogadták: T. S. Elliot fiatal barátja, Ted Hughes előzetes fordításai alapján több kiadó is meg kívánja jelentetni verseit. (Pilinszky nem beszélt angolul, ahogy Hughes sem magyarul. Kettejük beszélgetéseit Hughes franciául kiválóan beszélő nővére tolmácsolta.) Szó volt kétnyelvű változatról, egy finn költővel való közös kiadásról, sőt, más fordító is dolgozott a verseivel. A hosszú évek munkájáról érzékletesen beszél egy 1976-os BBC-interjúban Pilinszky, Hughes és Csokits. Ám hogy mi lett a sorsuk a meg nem jelent köteteknek, és miért kellett ennyi évet várni a megjelenésre, arra Pilinszky már 1969-ben, egy interjúban (Élet és Irodalom) megadta a választ: „A külföldi fordítások, akárcsak a siker, kívül esnek a költő tulajdonképpeni gondjain. S ha lehet, még határozottabban éreztetik vele eredendő kiszolgáltatottságát.”