2009. február 17., kedd

Kortárs bukta - mi lesz a magyarral?

Voltak, nem is kevesen, akik az elmúlt 2-3 évben valamilyen furcsa okból kifolyólag (spekuláció? polgárpukkasztás? miért is ne?) több tízmillió dollárért/fontért/euróért vettek kortárs műveket a világ nagy árverező házaiban. Akinek pénze van, bármit tehet vele, de talán kellett volna gondolkodni, hogy tényleg biztosan ér-e egy jól maketingelt mai festősztár annyit, mint Cézanne, Matisse és a többiek. Mert lehet, hogy valaha fog, de erre csak beláthatatlan mértékű esély van, így pedig végképp nem lehet remek üzleti fogásnak tekinteni a kortárs vásárlást.
Hogy a "kortárs lufi" kidurran, azt a világ legnagyobb gyűjtői közül azok már hamar megmondták (lásd Eli Broad), akiket nem fertőzött meg a hisztéria, és józanul csak azokra költötték a milliárdjaikat, akiket a legbennső meggyőződésük szerint meg akartak vásárolni. (Nem azokra, akikről azt mondták, hogy vásárolják meg.)
Aztán jött a válság, és az egész jelenlegi műtárgypiacot meghatározó visszaesés kétszeresen érintette a kortárs eladásokat - egyelőre külföldön, mert csak ott működik a piac az év első hónapjaiban. (A galériások amúgy rettenetesen örülnek, mert a primer kereskedelem - a művésztől a galériába, onnan a gyűjtőhöz - nem szállt el eddig sem, csak a szekunder - művész-galéria-gyűjtő-kereskedő-gyűjtő), és ők már rég megmondták, hogy...
Már csak az a kérdés, hogy anyaghiány miatt a kortársakhoz átcsábított magyar gyűjtők most mit fognak tenni. 1. Nem hat rájuk a külföldi trend, és változatlanul költenek a kortársakra. 2. Visszatérnek a jó öreg Szőnyihez, mert benne sosem fognak csalódni. 3. Visszatérnek, de előbb visszakövetelik a kortársakra kiadott pénzüket, mondván, hogy behúzták őket a csőbe. 4. Soha többé nem mennek a Falk Miksa utca közelébe.
Áprilisban kiderül. Mármint ha kevessé lehet manipulálni az árakat. De van egy szint, ami után már nem lehet.

2009. február 16., hétfő

Ismeretlen Kosztolányi?


Ismeretlen Kosztolányi-írásokat közöl a Budapesti Negyed - olvashatjuk a híradásokban.
Ám kiderül, hogy az ismeretlen írások - miként a cikk is utal rá - megjelentek a Pesti Hírlapban 1916-ban.
Akkor tényleg ismeretlenek?

Az ismeretlen írás vagy kézirat publikálatlan, vagy teljes egészében, vagy egy publikált szöveg olyan változata, mely nem volt eddig ismert a kutatók előtt. Ami lejött egy lapban, az legfeljebb elfeledett lehet.

Nem mindegy!