A költő és a könyvkötő

Szívességet kért és kapott Radnóti Miklós Frankl Sándortól és feleségétől: házassági évfordulójuk alkalmából Radnóti egy csokrot küldetett Fifinek, melybe bekerült a hargitai levelezőlapból kivágott névjegykártya is. Bár az egyiket elvitték, a másik Pesten bujkált. Sem a költő, sem a könyvkötő nem élte meg a háború végét.
Ki volt Frankl, és miért éppen őt kérte Radnóti a csokor megvételére és a küldemény átadására?
Nincs lexikon, ahol helyet kapna egy könyvkötő, ezért kénytelenek vagyunk a fiánál és az egykori barátok örököseinél megmaradt dokumentumokra, levelezésekre hagyatkozni, de segítségül hívhatjuk Szegi Pál költő, kritikus soha meg nem jelent tanulmányát és Cs. Szabó László nekrológját, mely az író Két part című, 1946-os kötetének az elhunyt barátokra emlékező - Hades - fejezetében jelent meg. Frankl és Radnóti kapcsolatáról, és a most közölt levelezőlapról is esett szó abban az interjúban, amit Vezér Erzsébet és Tóbiás Áron készített Franklnéval 1969-ben.
Frankl 1896-ban született. A mesterséget az iparművészeti iskola esti tagozatán, a nála hat évvel fiatalabb Szegi Pál osztálytársaként sajátította el. 1920-ban, miután a különítményesek megölték a húszas éveikben járó Vadas fiúkat (Mártont és Andort), a családok jobbnak látták, ha a baloldali kötődésű társaságokat (például a Galilei-kört) látogató Frankl és Szegi elhagyják az országot. Szegi Bécsen, Frankl Milánón keresztül jutott el Párizsig, ahol mások mellett Illyéssel laktak és dolgoztak, együtt jártak föl Tristan Tzarához.
Hazatérése után Frankl először a Személynök (ma Balassi) utca 27.-ben, majd a Návay Lajos (ma Budai Nagy Antal) utca 5. szám alatt nyitotta meg műhelyét. Franklné így emlékezett: "A Személynök utca műhely egy sötét cső volt, ahol örökké villany égett, az első részben volt egy íróasztal és egy könyvszekrény, mögötte pedig különböző könyvkötő felszerelések és egyebek. Ide a műhelybe ebben az időben nagyon sokat bejárt Zelk Zoltán is, meg Szegi Pál és a többiek. Abban az időben mindig voltak ott gyűjtőívek, amelyeken aláírásokat gyűjtöttünk a betévedt emberektől, hogy a különböző verseskötetekhez a megfelelő számú előfizetőt segítsük összeszedni. A Budai Nagy Antal utcai műhely szuterén helyiség volt, közvetlenül [Radnóti] Miklós szomszédságában, az 5. szám alatt."
Itt gyakran megfordult Ferenczy Noémi és Valér, Zelk Zoltán, Ortutay Gyula, Cs. Szabó László, aki a többi, "szegény" művészhez képest tehetősebb volt, köszönhetően a Magyar Rádiónál betöltött irodalmi vezetői pozíciójának. "Csupa szegény kliense volt; költőkből és tanárokból élt. Egyszer keménykalapban botlottam a pincéjébe. - Tegye fel máskor is - kérte ártatlan iróniával. - Legalább azt hiszem, hogy hozzám jár a Lovaregylet. - Hát nem az járt hozzá. - Hogy is lehetne magukon segíteni? Tán valami kártyaalapból? Mert én csak akkor leszek gazdag, ha az írók és tanárok meggazdagodnak Magyarországon" - emlékezik vissza Cs. Szabó.
A sors iróniája, hogy páratlan grafikai gyűjteményét a művészek szegénysége, rászorultsága jóvoltából alapozta meg. A paszpartuért nem pénzzel, hanem rajzzal fizettek, már aki megfelelt igényességének. Franklné is mesélt erről: "Férjemnek nagyon jó ízlése volt, és egyszer egy alkalommal, amikor Ferenczy Valér betért hozzánk, és közölte, hogy neki lesz egy kiállítása, és szeretne egy csere-bere dolgot lebonyolítani, férjem nagyon előzékenyen azt mondta neki, hogy nagyon szívesen, egy szép kis rajzért - de a papától." A kollekció közel sem lett volna oly gazdag, ha a gyűjtést csak ily módon gyakorolta volna, ha ő maga nem vásárol. Egyik, Szegihez szóló, 1942-es keltezésű levelében így ír: "Lila nyakkendős Gulácsy már az enyém. Mit vegyek neked? Akarsz Körösfőit vagy Czóbelt? Gyere haza, várlak valamivel." Egy másik, pár hónappal későbbi levélben: "Az én - hiszen ezt tudod - búfelejtőm a grafika. Változatlanul szeretem és sok örömem van benne. De gyarapítani alig lehet. Kint voltam Czóbelnél Szt. E.-én, vittem már egy szépet, akartam ezért két darabot idei nyári terméséből, gondoltam, egyet veszek neked is. Ki gondoljon rád és gyűjteményedre, ha nem én - hát barátom egyetlen darabja nem volt. Semmi. 1-én elutazott Hatvanba, megígérte, hogy szept. 1-én hazajövet nekem mutatja meg legelőször. Rendeltem két lap kisalakú virágcsendéletet, gondolván a te rózsáidra." (A Szegi Pállal való levelezés olvasható a Szegi válogatott írásait közlő Játék és lelkiismeret című kötetben.)
Radnóti először 1932-33 táján kereste fel még a Személynök utcai műhelyben, a Návay Lajos utcai üzletnek pedig már mindennapos vendége volt. Barátságuk mélységéről a hagyatékban fennmaradt dedikációk is tanúskodnak: "Frankl Sándoréknak szeretettel és barátsággal Radnóti Miklós. Bpest, 1934. I. 16." (Ének a négerről, aki a városba ment), "Frankl Rózsinak, Sándornak és Péternek barátjuk Radnóti Miklós, Budapest, 1939. január 24. (Testvérek).
A költő első útja minden reggel Franklékhoz vezetett, itt felolvasta verseit, és saját köteteiből is beköttetett egy-egy példányt, kitűnő ízléssel. Igényességéről Franklné is megemlékezett a vele készült interjúban: Cserépfalvinál 1941-ben jelent meg Galamb Ödön Makói évek című József Attila-kötete, Radnóti válogatásával és jegyzeteivel. Az eredeti kötés nem tetszett Radnótinak, ezért a nyomdából kicsent két félkész példányt beköttette, az egyiket megtartotta, a másikat pedig a munka fejében Franklnak adta.
Ahogy barátait, köztük a legjobbat, Radnótit, úgy Frankl Sándort is behívták munkaszolgálatra. A csepeli táborból megszökött, feleségével és egy ismerőssel a Franklin Társulat Veres Pálné utcai raktárában bujkált, egy halom könyves láda mögött. Bár a könyvek egy darabig megvédték, 1945 januárjában rájuk találtak, és a Duna-parton kivégezték őket. Felesége túlélte a lövéseket, másnap talált rá egy segélyszolgálat.
Nekrológjában Cs. Szabó azt a képet idézi Frankl Sándorról, ahogy a legtöbben ismerték: "Sose láttam napvilágnál. Egy ember helyett egy mesterség jelképét ismertem, lámpafényben simítócsonttal a kezében, mint egy régi allegórikus szobrot, mint az örökkévaló Könyvkötő szobrát a Napok és Munkák dombormívű ábrázolásán."
Dr. Radnóczi Miklós
109/19 m[unka]sz[áza]d, I. szakasz, Hargitta, Bihar megye

Nagyságos Frankl Sándor úrnak,
"Papirusz" könyvkötőműhely
Budapest, V.
Návay Lajos u. 5. fszt

Drága Sándorom és Rózsim, persze szívességet kérek. Aug. 11-én van a házassági évfordulónk. Tudjátok meg, hogy Fif otthon van-é és küldjetek neki nevemben egy csokor virágot. Ha megjövök, elintézzük. Köszönöm szépen. Ha elutazik, akkor előtte, vagy utána-, ha megjött, jó? - Péter jól nyaralt? (Péter: fiuk, Frankl [Fraknói] Péter, a Radnóti házaspár keresztgyermeke. - A szerk.)
Sándor maradj otthon! Fif írja, hogy várakozó állásponton vagy. Azt hiszem fölösleges aggodalom. Én a körülményekhez képest jól vagyok, egészséges és ideges. És a fogammal nyavalygok. Más baj nincs. Csókollak mindhármatokat és összes barátainkat és köszönöm.
Miklós