Ha számba vesszük József Attila barátait, akkor Hatvany Bertalantól Fejtő Ferencen, Németh Andoron át Ignotus Pálig többeket felsorolhatnánk, ám kevesen említenék Barta István banktisztviselőt, akinek mély katolicizmusa 1935 körül bizonyíthatóan hatással volt a „proletárköltőre”.Barátságuk emléke több vers (például az Egy ifjú párra és a Harag), egy nevezetes fotósorozat, mely Barta és felesége lakásán készült 1935. szeptember 21-én, s a fiatal házasokon és a költőn kívül még Szántó Juditot örökíti meg. Ugyancsak barátságukról tanúskodik a Medvetánc kötet 4. sorszámú példánya, két beleírt és egy beleragasztott József Attila verskézirattal, mely több más, Barta vonatkozású dokumentummal a közelmúltban került Münchenből Magyarországra, éppen hatvan évvel azután, hogy Barta magával vitte az emigrációba.
Barta István 1900-ban Nagyváradon született, zsidó családban. Kereskedelmi tanulmányokat folytatott, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyváradi fiókjában dolgozott 1925-ig. Ekkor a bank budapesti központjába helyzeték, vezető beosztásba került. 1934-ben megnősült, és ekkoriban ismerte meg József Attilát, akivel barátsága 1935 körül szilárdult meg – a költő verseiben is tetten érhető a mélyen hívő katolikus Barta hatása, akivel vallásfilozófiai vitákat folytattak. (Érdemes megemlíteni Lengyel András vonatkozó tanulmányait.) Ebben az időben József Attilát egymást kizáró tanok foglalkoztatták, mint a katolicizmus és a pszichoanalízis, melyek a költő ekkor írt verseit vizsgálva főleg a bűn értelmezésében mondtak egymásnak ellent. Az egyik hatás Gyömrői Edit felől érkezett, a másik a pszichoanalízist egyértelműen elutasító Bartától. A bankár később úgy emlékezett, hogy a költővel való kapcsolata baráti volt, és József Attilától egyáltalán nem állt távol az ő világnézete. Nem zárható ki, hogy Barta pénzzel is támogatta az anyagi gondokkal folyamatosan küzdő költőt, de hiba lenne feltételezni, hogy ez adta volna barátságuk alapját.
A Medvetánc című kötet 4. számú példányát így dedikálta József Attila: „Barta Pistának, mind régebbi és mind melegebb barátsággal és szeretettel Bp. 1935. J. Attila.”. A költő által beírt egyik vers az 1925-ös keltezésű „Ajtót nyitok…”, a másik az 1935-ös „Mint a gyermek…”. A Haszon című versben pedig az „Attila” szót áthúzta és kijavította „Öregem”-re. Emellett Barta az általa még Magyarországon félbőrbe köttetett könyvbe beragasztott egy, a költőtől korábban kapott autográfot, a Számvetés című vers rózsaszínű (!) papírra fekete tintával készült kéziratát, melyet így írt alá: „Bp. 1933 nov. 11. 8-kor a Bucsinszkyban”.
Barta későbbi sorsáról Denis Silagi (Szilágyi Géza költő fia) történész, az Amerika Hangja müncheni szerkesztőségének vezetője visszaemlékezéséből tudhatunk. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, onnan megszökött, a jezsuiták bújtatták. A háború után csak néhány hétig dolgozhatott, az utcáról vitte el egy orosz járőr „málenkij robotra”. Miután az archangelszki táborban kiütéses tífuszt kapott, hazatérhetett. 1947-től az ipari minisztériumban dolgozott, ebben az évben elvált feleségétől. Rá egy évre mégis együtt hagyták el az országot: az asszony Izraelben, Barta Münchenben telepedett le. Különféle katolikus szervezetek segítségére szorult, közben 1952 és 1958 között az Amerika Hangja szerkesztősége alkalmazta. Ezt követően egy textilüzem könyvelését vezette, 1967-ben bekövetkezett haláláig. Utód híján hagyatékát ügyvédjére, Edith Endrös-Baumra bízta, aki évtizedekig gondozta Barta örökségét, a Magyarországról kimentett kevés emléke között az íróasztalán élete végéig őrzött mosolygós József Attila fényképet és a Medvetánc nevezetes példányát.
Barta egyéb irodalmi kapcsolatai további kutatásokra érdemesek, annyit bizonyosan tudni, hogy baráti köréhez tartozott Nagy Lajos, Zsolt Béla és kapcsolatban állt a Kner-családdal. A hagyatékban fennmaradt két levél Kner Imrétől, és Bartának egy feljegyzése, mely egy, a Knernél kiadásra szánt, de el nem készült József Attila kötet terveit tartalmazza, vélhetően 1934-ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése