Az első Latabár, a "nemzeti színész"

Tragédiával kezdődött, kudarccal folytatódott és dicsőséggel végződött a neves színészdinasztia első tagja, Latabár Endre (1812-1877) karrierje. Levelét, melyben a Nemzeti Színházba kéri felvételét, az Alexandra Antikvárium Új Magyar Athenas című ajánlójegyzéke közli.
Miután egy ifjúkori vadászaton – nem szándékoltan – halálosan megsebesít egy parasztasszonyt, ezért jómódú birtokos apja megtagadja további iskoláztatását és elkergeti otthonról. Latabár 1831-ben csatlakozik a szülővárosában (Halason, a mai Kiskunhalason) fellépő, Kilényi Dávid által vezetett Pesti Magyar Játszó Társasághoz, és ettől kezdve élete hátralévő évtizedeit vándorlással, országjárással tölti. Hamarosan Déryné és Egressyné partnereként léphet színpadra, ám mostoha körülmények között, sokszor fűtetlen helyiségekben kénytelenek játszani, így 1838-ra a tenor szerepekben egyre sikeresebb Latabár teljesen elveszíti hangját, és véget ér énekesi karrierje. A főleg Kolozsváron játszó társulat titkári teendőit látja el, ő képviseli a színházat, intézi a bérletek és plakátok ügyét. 1841-ben megnősül, és biztos állás reményében jelentkezik Szigligeti Ede titoknok sajtóban közzétett felhívására: a Nemzeti Színház új tagokat keres a vidéki színészek között. A jelen, 1842. január 1-jei keltezésű levéllel (528. tétel) jelzi belépési szándékát, írását „Latabár Endre nemzeti színész” aláírással fejezi be.
Nem tudni, hogy a levél elkésett (Szigligeti a felhívás szerint már decemberre meg kívánta kötni a szerződéseket), vagy sokallták a Latabár-házaspár fizetési igényét, mindenesetre Latabár Endre nem lett a Nemzeti Színház társulatának tagja. (A válaszlevélről nem tudunk.)
Bánatában színtársulatot alapított, a vidék városait járták, felavatták a szabadkai és az újjáépített miskolci színházat. Nála játszott többek között Paulay Ede és Újházi Ede, vendégként Laborfalvy Róza, Egressy Gábor, Lendvay Márton.
Mindkét fia (ifjabb Endre, idősebb Kálmán) színházi pályát választott, ezzel megszületett a nemzet leghosszabban virágzó és legnépszerűbb színészdinasztiája.
(A levelet közli Molnár Gál Péter Latabárok c. kötetében)

n.)