Keressük József Attilát!

„…a kiállításon szerepel fényképem, majd küldök belőle” – írja József Attila nővérének, Jolánnak André Kertész első párizsi kiállítása megnyitóját követően. A kutatók azóta is hasztalanul keresik Kertész József Attila-portréját.
Márpedig az ifjú, éppen Párizsban tanuló költő biztos lehetett abban, hogy egy róla készült képet kiállított a galéria, hiszen a levelet a megnyitót követően, még éjszaka megírta Jolánnak. Ennél nagyobb bizonyosság nem szükséges, ám a képből – ígérete ellenére – nem küldött Pestre, és a Kertész-hagyatékban sem maradt fenn belőle, egyetlen Kertész-album sem közöl ilyet.
Az igazsághoz, ha csak egy kis lépéssel is, de közelebb kerülhetünk, hiszen egy tengerentúli galéria megpróbálta rekonstruálni a világhírű fotóművész első, pályáján mérföldkőnek számító kiállítását. Az összes kiállított képet így sem sikerült azonosítani, a remény azonban megvan, hogy megleljük a József Attila ikonográfia keresett darabját.

A költő az 1926/27-es tanévet a Sorbonne hallgatójaként a francia fővárosban töltötte, kapcsolatba került a párizsi magyar művészkolónia tagjaival éppúgy, mint az avantgárd irodalom helyi köreivel. Már franciául is ír, 1927 elején versei jelennek meg a L’Esprit Nouveau című avantgárd folyóiratban, melynek szerkesztője, Michel Seuphor az egyik szervezője a Kertész kiállításához kapcsolódó összművészeti estnek. A tárlat helyszíne az Au Sacre du Printemps nevű kicsi galéria, a fotók mellett Ida Thal (Thalhammer Ida) konstruktivista művész festményei is helyet kaptak. A művészkörök közötti kapcsolatot jól érzékelteti, hogy Kertész jelen, első párizsi kiállítása adja az alkalmat a folyóirat első estjének, ahol francia, német és magyar költők művei hangoznak el, a galéria tulajdonosa, az egykori előadóművész, Jan Slivinsky pedig zongorán játszik. A „soirée”-hoz kinyomtatott egyoldalas meghívó tanúsága szerint Villon, Tzara, Goethe, Arp, Kassák verseit a folyóirat szerkesztője mellett a Kertész képeihez verset író Paul Dermée, valamint József Attila és a később neves színháztörténésszé, rendezővé vált Hont Ferenc szavalta el.
Az 1927. március 12-én este 9-kor megrendezett est sikerrel zárult József Attila számára, ahogyan erről örömmel beszámol Jolánnak írt levelében, ahol a kiállított fotójáról is említést tesz. A fotográfiák némelyike (például a Chez Mondrian című, a festő műtermének csigalépcsőjével) világhírűvé vált, másokat (így Károlyi Mihály portréját) a szakirodalom jegyzi. Azonban tíznél is több képről nem tudunk semmit, hétről is csak homályos enteriőr-fotó maradt fenn. Néhány éve amerikai fotótörténészek rekonstruálták a kiállítást, többek között a galériában készült felvételek segítségével, ám a három fal közül csak kettőről maradt fenn fénykép – ezek egyikén is láthatunk néhány homályos, beazonosítatlan portrét.
Mit tudunk, hogy nézett ki József Attila 1926-27 fordulóján? Az egyetemi indexképén egészen rövid a haja – ez 1926. november 12-e előtt készült (J. A. összes fényképe 21.). Viszont a kiállítás heteiben festette Korda Vince a költő portréját (erről is ír a levélben Jolánnak), ezen már hosszú, göndörödő – és egyik képen sincs bajusza. Vajon egyike lenne az enteriőr-kép ismeretlen portréinak (betűkkel jelezve), vagy a rejtélyes, harmadik falon lógott a költő keresett arcképe?