Egy vételi megbízás 1821-ből: Esterházy és Mozart

Az „utolsó európai hűbérúr”, Esterházy Pál vételi megbízást adott Varjú Elemér múzeum igazgatónak, hogy nevében licitáljon négy Mozart-relikviára Budapesten. A szóban forgó sziluetteket a zeneszerző Esterházy Miklósnak dedikálta, eszerint tehát nemcsak Haydn, hanem Mozart is pártfogoltja volt az arisztokratának.
A Münchenből 1921. február 7-én érkezett távirat címzettje dr. Varjú Elemér, a Nemzeti Múzeum igazgatója. Szövege:
kerem a javasolt negy Mozart relikviat szamomra okvetlenuel megvenni. esterhazy pal herceg
Nem véletlen, hogy a herceg érdeklődött a nevezett tétel iránt, hiszen a Mozart által megszólított pártfogó a felette hét generációval született Esterházy Miklós, a sziluettek készítője pedig annak leánya, Esterházy Mária. Az Állami Árverési Csarnok katalógusa szerint a fekete papírból kivágott, és fehér lapra ragasztott négy „silhuet” Mozart sk. soraival és aláírásával szerepelt február 11-én, az 1265. számú tételként. Az első kép Mozart apját ábrázolja a következő kézirattal: „Contrafactur meines Vaters Leopold Mozartt, gefertigt von den Prinzessin Esterházy bei meinem Concerte im Hause ihrer Eltern. Mozartt.” (Apám, Leopold Mozartt árnyképét Esterházy hercegnő készítette, a szülei házában tartott koncertem idején.) A másik egy férfiportré ezzel az aláírással: „Mein Conterfeit von Prinzessin Esterházy angefertigt. Mozartt.” (Az én képmásom, melyet Esterházy hercegné készített. Mozartt) A harmadik Esterházy herceg mellképe, alatta Mozart írása: „Mein edler Gönner und Protektor Fürst Esterházy. Mozartt.” (Pártfogóm és támogatóm Esterházy herceg. Mozartt) A negyedik kissé karikatúraszerű kép alatt: „Die gute, geistvolle Fürstin Esterházy von der Prinzessin erzeu…” (A sor vége hiányzik. A jó, szellemes Esterházy hercegnő az ifjú hercegnő által…)
A relikviák felbukkanása már csak azért is izgalmas lehet a kutatók előtt, mert Esterházy Miklóst (1714-1790) korábban Haydn pártfogójaként ismerték, Eszterházán felépült palotájában élt és dolgozott 1761 és 1790 között a zeneszerző és karmester. Mozart dedikációi alapján azonban úgy tűnik, hogy az ifjú osztrák zeneszerző is játszott a családnál, akiket ezek szerint támogatójaként és pártfogójaként tartott számon. Az árnyképek készítője Esterházy Mária, E. Miklós és Weissenwolff Erzsébet leánya, aki 1739-ben született, de nem 1794-ben hunyt el, ahogy a katalógus állítja, hanem 1810-ben. Férje II. Grassalkovich Antal volt, portréjuk ma is látható a Gödöllői Kastélyban. Az árverésen szerepelt sziluettek keletkezési idejét 1781-re teszik Varjú Vilmosék.
A tételek igen magas összegért, 4 ezer korona kikiáltási áron szerepeltek a katalógusban. Azt nem tudjuk, hogy sikerült-e az ifjú, mindössze 20 esztendős Esterházy Pálnak megszereznie a képeket, tudta-e teljesíteni kérését Varjú Elemér (1873-1944), aki egyébként a katalógus bevezetője szerint – Hoffmann Edith-tel együtt - szakértőként is közreműködött az árverés anyagának összeállításában, a tételek meghatározásában.
Esterházy Pál 1891-ben született Kismartonban. Tanulmányait Bécsben, Münchenben és Budapesten végezte, államtudományi doktori címet szerzett a jogi fakultáson. Hatalmas birtokokat örökölt (26 vár és kastély, 60 község és 414 falu), melyek egy része Trianon után Ausztriához került. Tehetségesen kezelte birtokait, húsfeldolgozó üzemeket alapított szerte az országban. Nemcsak vásárolta a műkincseket, de művészeti díjakat, ösztöndíjakat is létrehozott. Ö finanszírozta az Eszterházán felállított Haydn-dombormű és a kismartoni Haydn-síremlék elkészítését. Születési jogon országgyűlési képviselő volt. 1944-45-ben a budai vár alatti villájába fogadta a bombázások miatt otthontalanná vált svájci követség egyik hivatalát, melyet Harald Feller vezetett. A ház nagyon sok zsidó menekültnek adott menedéket, a háború után pedig zsidó árvák egyházi intézményekben való elhelyezését és ellátását támogatta.
A háború utolsó napjaiban megismerkedett Ottrubay Melindával (1920), az Operaház prímabalerinájával, egy magas rangú pesti bíró és középbirtokos lányával, akit 1946-ban feleségül vett. Bár rendelkezett osztrák útlevéllel, mégsem hagyta el az országot. 1948-ban a Mindszenty-per negyedrendű vádlottjaként államellenes tevékenységért és deviza bűntettért koholt vádak alapján 15 év fegyházra ítélték (a halálbüntetést enyhítették!), egyes források szerint Recskre került, feleségét kitelepítették. A történészek szerint példája elrettentésül szolgált a „régi rend” képviselői számára, hogy mondjanak le restaurációs terveikről. Természetesen összes vagyonától és politikai jogaitól is megfosztották. (A rendszerváltási idején rehabilitálták, de csak az államellenes összeesküvés vádja alól mentették fel.). 1956. október 30-án kiszabadult, egyik, a megtorlás idején született jegyzőkönyv („fehér könyv”), és Marosán György visszaemlékezései szerint november első napjaiban bement a Parlamentbe, kifejezetten a régi, háború előtti rendszer visszaállításának céljával. A forradalom után először Ausztriába, majd Zürichbe távoztak, ahol élete végéig, 1989-ig élt, és ahol Ottrubay-Esterházy Melinda a mai napig lakik. A burgenlandi birtokok kezelését az özvegy alapítványokra bízta, ezek az alapítványok nemcsak a nemzeti park és a kismartoni kastély fenntartását, de kulturális célokat is szolgálnak. A közelmúltban rendelkezett arról, hogy a fertődi kastély helyreállítását magánvagyonából 70 ezer euróval támogatja, és a kastélyban létrehoznak egy lakosztályt a család magánhasználatára.
2005-ben egy innsbrucki kiadó (Studien Verlag) megjelentette a Paul Esterházy 1901-1989. Ein Leben im Zeitalter der Extreme (Sorsfordító idők tanúja) című kötetét. Ebben magyar és osztrák történészek elemzik Esterházy fordulatokban gazdag életútját. Karsai László az 1944-45-ös német megszállás alatt tanúsított áldozatkészségéről, Gergely Jenő a Mindszenty-per előzményeiről és lefolyásáról ír. A kötet ismertetője nem feledkezik meg az Esterházy család több évszázados műpártoló és kulturális tevékenységéről, a költő és zeneszerző Páltól (1635-1721) egészen a német Béke-díjat elnyert Péterig.